Látássérült hírességek

A fülével lát a vak fényképész

A fülével lát a vak fényképésznő

Alison Barlett egy 51 éves angol fényképész, akinek mostanra annyi képe gyűlt össze, hogy kiállítást rendez belőlük. Mindez egyáltalán nem hangzik szokatlanul, de ha azt mondjuk, hogy egy vak nőről van szó, már a fejünket kapnánk fel a hír hallatán.

Alison Barlett egy angliai kisvárosban, New Miltonban élő fényképésznő, aki régebben lovaglás oktató volt, aki 1979-ben cukorbetegség miatt elkezdte elveszíteni látását, 1992-ben pedig teljesen elveszítette azt. Ennek ellenére, tovább él szenvedélyeinek, a fényképészetnek és a vadvilág, állatvilág megörökítésének. Talán abszurdnak hangozhat, hogyan tud egy vak nő fényképeket készíteni, de az emberi akarat nem ismer határokat.

Alison egészen 12 éves kora óta, amikor megkapta első fényképezőgépét, ennek a szenvedélyének él, a látása elvesztése előtti tudását a fényképezésről továbbra is felhasználja. Először a hátsó kertjében kezdett el kísérletezni azzal, hogy próbálta megfigyelni a természetet, amikor felfigyelt arra, hogy hallja a madarak szárnyainak csapkodását, a mókusok vitatkozását. Alison rendszeresen jár a helyi erdős részekre, ahová egyik barátnője Jenny Gilleland is elkíséri, azért, hogy kisebb instrukciókkal segítse Alison munkáját. Az társfényképész annyiban segíti Alisont, hogy meghatározza az állatok elhelyezkedését, mint például: két óránál egy mókus.

Mostanra a fényképésznő annyi képet halmozott fel otthonában, hogy kiállítást rendez belőlük, New Miltonban, Hampshireben. Annak ellenére, hogy nem látja saját műveit, boldogsággal tölti el a tudat, hogy más emberek számára örömet okozott munkáival. Allison fontosnak tartja azt, hogy ezzel is buzdítsa sorstársait, arra, hogy ne hagyjanak fel hobbijukkal.

Az eBay-en

Az eBay-en árverezik el a vak művész új Volvo S60 modellről készített festményét

A megújult Volvo S60 jövőre, a genfi autószalonon mutatkozik be. Esref Armagan számára azonban felajánlották, hogy csak neki még októberben megmutatják e modellt a Volvo Cars nemzetközi központjában, a svédországi Göteborgban. A művésznek Peter Horbury, a tervezési részleg igazgatója mutatta meg a féltve őrzött titkot.

Esref Armagan kezeivel tapintotta ki a vadonatúj Volvo S60 művészien megformált alakját, majd a kamerák előtt megfestette művét. A Volvo rajongói világszerte kitörő lelkesedéssel fogadták az eseményt megörökítő Volvo S60 Blind Preview című filmet. Az alkotás megtekinthető a YouTube-on (http://www.youtube.com/user/VolvoCarsNews#p/u/2/7CNx3qTI8xA) és a Facebookon (www.facebook.com/volvo).

A Volvo Car Corporation úgy döntött, hogy árverésre bocsátja a festményt az eBay-en.

˝Óriási élmény volt Esref Armagannal dolgozni. Teljes életet él, és szerintünk pontosan ez a hozzáállás jellemzi a Volvónál dolgozókat is. Az árverés és a Vakok Világszövetségének jutatott adomány teszi teljessé ezt a vállalkozást˝ – mondta el Lukas Dohle, a Volvo Cars élő kommunikációért és közösségi médiákért felelős igazgatója.

Esref Armagan vakon született, majd önerőből tanult meg perspektivikusan festeni és rajzolni, világszerte lenyűgözve a tudósokat. Alkotásai a fény és a mély színek szabadságát sugározzák. Szerepelt már a BBC és a CNN műsoraiban.

A Vakok Világszövetsége (World Blind Union, WBU) bejegyzett kanadai jótékonysági szervezet az árverés védnöke. A bevétel teljes egészében a Vakok Világszövetségét illeti. E politikától, egyházaktól, kormányoktól független nonprofit szervezet 177 tagország több mint 160 millió vak, illetve látássérült polgárát képviseli.

Az árverés az eBay Canada oldalon indult, de világszerte bárhonnan elérhető a www.ebay.com/volvo címen. Az árverés tíz napon át tart. A kezdés időpontja december 7. 20:00 óra, hogy a lehető legtöbben kezdhessenek licitálni Európában, miközben az Egyesült Államok, illetve Kanada lakosai is kényelmesen csatlakozhatnak napközben. Az árverés december 17-én, ugyanebben az időpontban ér véget.

Egy török festő

Esref Armaga
Egy török festőművész Esref Armagan, vakon született, olyannyira hogy még fényeket sem lát. Gyerekkorában a család nehéz helyzete miatt, iskolába nem járt, ezért írni és olvasni egyedül tanult meg. A kezeit használva elkezdett festeni, elsősorban olajfestékeket használt, és már harmincöt éve tökéletesíti festészetét.

A török festőművész olyannyira beleéli magát festészetébe, hogy munkái elkészítése közben az éppen megfestett környezetbe képzeli magát. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan különbözteti meg a színeket, hiszen nem látja őket, de az évek elteltével megtanulta őket párosítani a tárgyakkal mások segítségével. Gyerekkorában rajzolás közben barátok segítették, ma pedig fotók alapján fest, úgy, hogy valaki körberajzolja Braille tűvel a fotón szereplő környezet körvonalát, ami alapján Armagan elkészíti festményeit.
Egy török festőművész Esref Armagan, vakon született, olyannyira hogy még fényeket sem lát. Gyerekkorában a család nehéz helyzete miatt, iskolába nem járt, ezért írni és olvasni egyedül tanult meg. A kezeit használva elkezdett festeni, elsősorban olajfestékeket használt, és már harmincöt éve tökéletesíti festészetét.

A török festőművész olyannyira beleéli magát festészetébe, hogy munkái elkészítése közben az éppen megfestett környezetbe képzeli magát. Felmerülhet bennünk a kérdés, hogyan különbözteti meg a színeket, hiszen nem látja őket, de az évek elteltével megtanulta őket párosítani a tárgyakkal mások segítségével. Gyerekkorában rajzolás közben barátok segítették, ma pedig fotók alapján fest, úgy, hogy valaki körberajzolja Braille tűvel a fotón szereplő környezet körvonalát, ami alapján Armagan elkészíti festményeit.

Helen Keller

Helen Keller
1880-ban született, családja német eredetű. Születésekor egészséges volt, de tizenkilenc hónapos korában súlyos beteg lett. Orvosai „heveny gyomortáji és agyi vértolulást” állapítottak meg nála, ami valószínűleg skarlát vagy agyhártyagyulladás lehetett. A betegség nem tartott sokáig, de siketség és vakság lett a következménye. Abban az időben csak egyetlen emberrel tudott Helen kommunikálni, mégpedig Martha Washingtonnal, a család szakácsának hatéves kislányával, aki saját jelnyelvet alakított ki a beteg kislánnyal. Egy év múlva már mintegy 60 jelet tudtak használni.

1886-ban a család megismerkedett Alexander Graham Belllel, aki akkoriban siket gyermekekkel foglalkozott. Bell tanácsára a szülők felkeresték a Vakok Perkins Intézetét ahol Anne Sullivan lett Helen tanítója. Az akkor még csak húszéves Sullivan maga is látássérült volt. Így kezdődött az a 49 évig tartó kapcsolat, aminek során Sullivan tanítónője, nevelőnője, társalkodónője lett Kellernek.
Sullivan engedélyt kapott Keller édesapjától, hogy a kislányt elválassza családjától, és kis, kerti házukban oktassa. Helen aznap ért el áttörést a kommunikációban, amikor rájött, hogy tanára a vizet jelképező mozdulatokat végez a tenyerén, miközben vizet csorgat rá. Ezután kimerülésig kérdezgette Sullivant, hogy megtanulja a számára ismerős többi tárgy nevét. 1890-ben a tízéves Hellen Keller megismerte egy norvég siketvak kislány, Ragnhild Kata történetét, aki megtanult beszélni. Kata sikerén felbuzdulva Keller is meg akart tanulni beszélni. Sullivan a Tadoma-módszerrel tanította kis diákját, melyet két további eszközzel egészített ki: egyrészt Helen megérintette a beszélők ajkait és torkát, másrészt Sullivan ujjaival betűzött a kislány kezén. Később Keller megtanulta a Braille használatát, aminek segítségével nemcsak angol, hanem francia, német, görög, és latin műveket is olvasott.

1888-ban Keller a Vakok Királyi Intézetének tanulója lett. 1894-ben tanítójával New Yorkba költözött, ahol a Wright-Humason-féle és a Horace Mann Siketek intézetébe járt. 1896-ban visszatértek Massachusettsbe, és beiratkozott Cambridge-be, majd 1900-ban felvételt nyert a Radcliffe Főiskolára. 1904-ben, 24 évesen, Keller magna cum laude kitüntetéssel diplomázott, és egyben ő lett az első siketvak, aki főiskolai bölcsészdiplomát szerzett.
Anne Sullivan jóval tanári munkája befejezése után is Helen Keller mellett maradt. 1914 körül hanyatlásnak indult az egészsége. Felvették Polly Thompsont házvezetőnőnek. aki állandó társa lett Helennek. Miután Anne 1936-ban meghalt, Helen és Polly Connecticutba költöztek. Beutazták a világot, és gyűjtést rendeztek a nemlátók javára. Polly 1957-ben agyvérzést kapott, amiből sosem gyógyult meg igazán, végül 1968-ban elhunyt.
Helen életének további részében Winnie Corbally lett a kísérője, Keller világhírű szerző és szónok lett.

A fogyatékos emberek és számos más ügy szószólójaként emlegetik. 1915-ben megalapította a Helen Keller International nevű non-profit szervezetet a vakság megelőzésére. Keller és Sullivan több mint 39 országban fordultak meg. Helen minden amerikai elnökkel találkozott Grover Clevelandtől Lyndon B. Johnsonig, és jónéhány híresség, például Alexander Graham Bell, Charlie Chaplin, Mark Twain barátságát élvezte. Keller az Amerikai Szocialista Párt tagjaként gyakran kampányolt és írt a munkásosztály támogatására 1909 és 1921 között. A szocialista párti Eugene V. Debs elnökjelölt támogatója volt.

Keller összesen 12 könyvet és számos cikket írt.
Keller több ízben kapott stroke-ot 1961 során, így életének utolsó éveit otthonában kellett töltenie.
1964. szeptember 14-én Lyndon B. Johnson elnök a Szabadságért Elnöki Érdemérmet adományozta Helen Kellernek, ami az Egyesült Államok két legrangosabb állampolgári kitüntetései egyike. 1965-ben a New York-i Világkiállításon a Leghíresebb Hölgyek közé választották.
Keller időskorának nagy részét a Vakok Amerikai Alapítványának javára szolgáló pénzgyűjtésnek szentelte. Álmában érte a halál 1968. június 1-jén, 26 nappal 88. születésnapja előtt, connecticuti otthonában, Arcan Ridge-ben. Gyászszertartására Washingtonban került sor, a Nemzeti Katedrálisban. Hamvait ott helyezték örök nyugalomra, állandó társai, Anne Sullivan és Polly Thompson földi maradványai mellé.

Homérosz

Görög költő
Az ókori görög irodalom fennmaradt két eposza szerzőjének tekinti a hagyomány.

Életéről egyetlen biztos adat se maradt fenn, a két eposz szerzője kapcsán jószerivel csak kérdéseket lehet feltenni. Élt-e egyáltalán? Ha igen, mikor és hol? Vajon egyetlen szerzőről beszélhetünk-e?

Összesen hét életrajzáról tudunk, mindegyik a római császárkorból származik, tehát hitelük erősen kérdéses. Többé-kevésbe elfogadott, hogy Homérosz a Kr. e. 8. század második felében alkotott. A hagyomány egy vak rapszódosszal azonosította. A születési helyével kapcsolatos kételyt az ismeretlen görög költő epigrammája így fogalmazza meg:

Hét város perel egyre, melyiknek sarja Homérosz:

Kűmé, Szmürna, Khiosz, Kolophón, Pülosz, Argosz, Athéna.

Legvalószínűbb születési helye Szmürna, az eredetileg aiol, de korán ión befolyás alá kerülő város. Bizonyosnak tűnik, hogy Homérosz hosszú ideig tartózkodott Khiosz szigetén, ahol nevét és mesterségét a homéridák, e költő-énekesek egy iskola – vagy papi testület – tagjaiként vitték tovább. Lehetséges, hogy Iosz szigetén halt meg; itt hónapot neveztek el róla, sírját pedig kultikus tisztelettel övezték. Bizonyosnak látszik, hogy a költőt erős szálak fűzték a kis-ázsiai partvidékhez, az ión szigetekhez; erről tanúskodik az eposzok nyelvhasználata, az ión nyelvjárás.

A Homérosz-filológia, az eposzokkal és szerzőjükkel kapcsolatos tudományos vizsgálódások kezdete a Kr. e. 4-3. századra tehető. Az alexandriai filológusok – Zénodotosz, Arisztarkhosz – elsősorban a homéroszi szövegek hiteles megállapítására, a betoldások kiszűrésére, a szövegben rejlő tartalmi ellenmondások feltárására helyezték a hangsúlyt. Ekkor kérdőjelezték meg először Homérosz szerzőségét a két nagy eposzon kívüli művekkel kapcsolatban. Tőlük származik az eposzok mindmáig érvényes énekekre osztása.

A 18. sz. végén Friedrich A. Wolf vonta először kétségbe tudományos érvekkel a közös szerzőséget, s mindkét eposzt különálló dalok gyűjteményének tekintette (Prolegomeno ad Homerum, 1795). A hatalmas filológiai apparátust felvonultató tanulmány ellenében Goethe költői érzékenységgel mutatott rá, hogy az eposzok esetében – „… akár Homérosznak hívják az illetőt, akár csak egy redaktor (szerkesztő) volt…” – művészi tudatossággal szerkesztett, egységes műalkotásokról van szó. Herder nyomán W. Schlegel a homéroszi eposzokat népi költők közös alkotásának fogta fel. A „homéroszi kérdés” azóta sem zárult le megnyugtatóan, az egység elvét valló unitáriusok és a Wolff nézeteit követő analitikusok vitája azonban számos részkérdést tisztázott. Kétségtelen, hogy a homéroszi eposzok előtt is létezett görög epika, ennek szájhagyomány útján terjedt műfaja az arisztokrata családok őseiről szóló mítoszokat elmondó genealógiai ének a homéroszi eposzok legfontosabb műfaji előzménye. A két eposzban más folklorisztikus műfajok nyomát is megtaláljuk: a lakodalmi énekek, siratóénekek, munkadalok, himnuszok, népi eredetű szállóigék több évszázados hagyománnyal rendelkeztek.

Mindkét eposz, különösen az Iliász számos mondakör elemét tartalmazza, amely más-más görög területhez kapcsolódik. A hatalmas mondai anyag azonban a két eposzban erősen megrostálva és gondosan elrendezve jelentkezik, és egy alapmotívum köré csoportosul néhány tematikai csomóponttal. Mindez kizárja azt, hogy különböző eposzok laza egybefűzései lennének a homéroszi művek, sokkal inkább azt feltételezhetjük, hogy a korábbi epikai gyakorlat szintéziseiként tudatos költő keze nyomát viselik. A kompozíció és a világszemlélet egysége egy szerzőre vall mindkét eposz esetében. Továbbra is kétséges marad, hogy az Íliász-költő azonos-e az Odüsszeia-költővel, mivel lényegbevágó különbség van a két eposz világfelfogása között, és formai eltéréseket is megkülönböztethetünk. Mivel azonban mindkét mű a nemzetségi társadalom alkonyának világát vetíti vissza néhány évszázaddal, a történetileg igazolt trójai háború korára, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy a régi életeszmény, a nemzetségi arisztokrácia hősszemléletének kiúttalanságát és az új embertípust, a hősi múltat is vállaló, mégis az értelem és a furfang fegyverével élő cselekvő hős megjelenését ugyanaz a költő énekelhette meg.

A tíz esztendeig tartó trójai háború utolsó előtti évének 52 napját fogja át a 15 700 hexameterből álló és a hellenizmus tudósai által 24 énekre tagolt Íliász. A trójai mondakör egyetlen epizódját ragadja ki, Akhilleusz haragját, a görög sereg fővezérével, Agamemnón mükénéi királlyal való viszályát, amely a görögök és trójaiak támogatásában megoszló istenek viszályában is átmeneti fordulópontot jelent (Trója bukása már eldőlt), s késlelteti a görögök győzelmét, hiszen a félig isteni származású Akhilleusz visszavonul a harctól. A cselekmény további fő csomópontja Patroklosz, a legkedvesebb barát megölése; a fájdalom Akhilleuszt újra harcra tüzeli, és csatasorba állva megöli Hektórt, a trójai király fiát, az ellenség legnagyobb hősét, bár ismeri a jóslatot, hogy ezt követően nemsokára őt is eléri a végzet.

A világos ívű cselekmény alkalmas mélyebb összefüggések bemutatására. Homérosz a Kr. e. 8. századi vándor-énekesek gyakorlatának megfelelően a harci dicsőség arisztokrata eszményének jegyében formálja meg hőseit, szélesen hömpölygő csataleírásaiban nem fukarkodik az öldöklések borzalmának megelevenítésével, király és nép közt teljes összhangot ábrázol, s a társadalmi hierarchia mintájára teremt rendszert az olimposzi istenek között is. Messze túllép azonban énekes társain az emberi élet teljessége igényével, és az uralkodó hősi ideál tragikumának érzékeltetésével. Ezt különösen a főhős, Akhilleusz jellemének megrajzolásával, istenek és emberek viszonyának ábrázolásával, és egy békés, alkotó élet iránti nosztalgiával, helyenként a rabszolgatartáson alapuló patriarkális királyság igényével éri el.

Az eposz egyetlen fejlődő jellemű hőse Akhilleusz, aki képes a megtisztulásra és az ellenség iránti emberséges magatartásra, még sincs több lehetősége, mint relatíve önállóan vállalni a hősi halált, pozitív tettig már nem juthat el. Viszonylag önállóan cselekszenek az eposz hősei, sorsukat alapvetően mégis az isteni hatalom akarata szabja meg. Nyomasztóan sötét kicsengésű az Íliász mondanivalója, s csak helyenként csillan fel egy teljesebb emberségű élet reménye.

A szilárd kompozíció fontos elemei a múltat és a jövőt a jelennel összekötő utalások, a tömörítés és késleltetés váltásának technikája. Értékes kötőanyag a szerkezetben a hasonlatok sokszínű, a természet s a békés élet szépségét felvillantó áradása, és az állandó jelzők mágikus-kultikus eredetű, nyomatékosító hatása, hasonlóképpen az ismétlődő soroknak motívumok összefüggésére mutató láncolata. Homérosz formaművészetének rendkívüli újítása a hangulati ellenpontozás, ezt következetesen alkalmazza az egész eposzon keresztül; klasszikus példája a pajzskészítés és a pajzson ábrázolt „ideális világ” képe. Az eposz nyelve kifejező erőben gazdag, több nyelvjárás vonásait egyesítő műnyelv, a daktilikus hexameter variációinak bősége a görög nyelv zeneiségének, hajlékonyságának teljes kihasználását segíti elő.

A trójai háborúhoz kapcsolódik Odüsszeusz mítosza is, a háborút követő tíz éves bolyongásának és hazatérésének témáját az utolsó 40 nap történetébe sűrítve énekli meg a 12100 hexameterből álló (ugyancsak 24 énekre tagolt) Odüsszeia. Már az eposz kezdő sorai érzékeltetik az Íliásztól elütő különbséget: a költő tárgyául nem egy eseményt kíván választani, hanem egy hőst, aki számos veszélyen át ért célba, miközben társai önnön hibájukból buktak el. Bár az istenek világa fontos szerepet tölt itt is be, az emberi cselekvés lehetőségei szélesebbre tágulnak, maguk az istenek – a főhőst támogató Athéné kivételével – tisztes távolból figyelik az eseményeket, s csak közvetve avatkoznak az események menetébe.

Odüsszeusz az európai irodalom első pozitív eszményeket megtestesítő hőse, alakjában sűrűsödnek azok a vonások, amelyek a görög rabszolgatartó demokráciában teljesednek majd ki: bár kiváló harcos is, fő erénye a leleményesség, az igazságosság, a minden tudás megismerésének szomjúsága, a kompromisszumokra való képesség, hajlékonyság a jó ügy érdekében, a tapasztalat szülte óvatosság. Végső összecsapása a régi eszményt szinte karikatúraszerűen képviselő kérőkkel egy új típusú emberség győzelmét sejteti meg.

Múlt és jelen Odüsszeusz kalandjaiban is összeszövődik, a betétként elmondott veszedelmek és alvilágjárás az Íliász nyersanyagánál is mélyebb mítoszrétegre mutat, a cselekmény térben is nagyobb területet ölel át – a görög gyarmatosítás első hulláma az eposz megírásának idejére esik. Bár az eposz nyelve, verselése számos azonosságot érzékeltet az Íliászszal, lényeges kompozíciós eltérések is megfigyelhetők: több az első és harmadik személyű elbeszélések száma, csökken a hasonlatok funkciója, gyakoribb a kitérők alkalmazása, és két fő szála van a cselekménynek, hiszen Télemakhosz utazása és Odüsszeusz hazafelé tartó útja egy darabig egymást váltja, és csak végül fonódik össze. Ezek a vonások megfelelnek annak a hangulati különbségnek is, amely a két eposz szemléleti eltéréséből fakad: az Odüsszeia világának derűs az alapszíne, még ha tragikus események ellenpontozzák is.

A két eposz keletkezési idejénél jóval későbbi időszakokban keletkeztek azok a költemények, amelyeket a hagyomány szintén Homérosz neve alatt őrzött meg. Többnyire a Kr. e. 7-6. században keletkezhettek a homéroszi nyelvi és stiláris hagyományokat őrző, elsősorban epikus jellegű, helyenként azonban lírai elemeket is tartalmazó homéroszi himnuszok. Vallási képzeteik alapján datálhatók későbbre, s a későbbi századok költészetében jellemző vonások szerint, mint pl. a Hermész-himnusz vaskos komikuma. Nem tekinthetők Homérosz műveinek a neve alatt fennmaradt szellemes epigrammák sem. Eposzainak tematikáját, nyelvét és versformáját vették alapul, de korántsem szerkesztő művészetét az Íliász cselekményét megelőző történeteket és az Odüsszeiát folytató eseményeket megverselő ciklikus költők. Közülük egyesek neve és néhány mű címe is ismert, de csak töredékek maradtak eposzaikból, ugyanúgy, mint az ismeretlen szerzőjű Margitész című komikus eposzból.

Az Íliász paródiája, a Békaegérharc teljes egészében megőrződött, s lényegében a közvetlen Homérosz-utánzások véget jelzi. A következő évszázadokban a két nagyeposz a görög műveltség szerves részévé, az iskolai oktatás kötelező tárgyává vált, miután a rapszódoszok lantkísérettel történő szóbeli hagyományozása után, állítólag Peiszisztratosz athéni türannosz idejében végleg lejegyezték.

Homérosz hatása a világirodalomra, az emberiség szellemi fejlődésére szinte felmérhetetlen. „Amint a világ egy csodával, a világteremtéssel kezdődik hasonlóképp az irodalomtörténet első ténye is csoda (és egyben a világ teremtése). Homérosz eposzai, a legrégibb irodalmi emlékek, mindjárt a legtökéletesebb művek közé tartoznak, és eljövendő évezredek számára mintául szolgáltak a költészetnek” – írja Szerb Antal. „A költők vagy, ami mindegy, az olvasók… sosem kételkedtek benne, hogy a homéroszi művészi alkotások, amilyent csak egyetlen, magas kultúrájú költő alkothat. Nehéz is ebben kételkedni. Az Íliász és Odüsszeia csöppet sem hasonlítanak valami primitív őskölteményre… A világirodalom első költője bizonnyal nem az a vak koldus, a hitregei szent agg, akinek a legrégibb vallási himnuszokat is szívesen tulajdonította az antik hagyomány. Ez a kóbor lantos magának a költeménynek lapjairól s alakjai közül léphetet elő” – írja Babits Mihály.

Hellaszban hozzá igazodtak az epikusok, belőle merítettek a lírikusok, drámaírók, valóságos kultusza volt. Platón szerint Homérosz „nevelte meg Hellaszt”. A két poszt vette mintául Vergilius Aeneis megírásához, majd a 13. századi Nyugat-Európában Vergilius műve közvetítette a homéroszi példát, míg Bizáncban a két eposz közvetlenül hatott. A klasszicizmus időszaka óta mint az eposz műfajának utolérhetetlen prototípusait és az európai költészet páratlan remekeit tartják számon. Az eposz kialakulása hazánkban is (Zrínyi, Vörösmarty) a Vergilius által közvetített homéroszi művészet termékenyítő erejével ment végbe. Az eposzok hatása azonban nem csak formai, hanem tartalmi is. Az antik mitológiai témák Homérosz megfogalmazásában öröklődtek az utókorra, és váltak főleg a dráma- és operairodalom, a képzőművészet kimeríthetetlen forrásává.

Nálunk Homérosz első tolmácsolója Janus Pannonius volt, aki csupán egyetlen jelenetet, Diomédész és Glaukosz találkozását (Íliász, VI. ének) ültetett át latinra. Kölcsey Ferenc kísérletezett először hexameteres fordítással, az Íliász első énekének részletét magyarította az 1800-as évek elején. A teljes homéroszi mű tartalmában és formájában hű magyar fordítása Vályi Nagy Ferenc – a magyarítás indította el az ún. Íliászi pört, az első magyar szerzői-tulajdonjogi vitát -, Szabó István, Baksay Sándor, Kemenes-Kempf József, Vértesy Jenő, Csengery János, Télfy Iván, Csokonai Vitéz Mihály (Békaegérharc), Gulyás Ferenc, Juhász László és Mészöly Gedeon munkái és kísérletei után, Devecseri Gábor nevéhez fűződik: Odüsszeia, 1947; Íliász, 1952, Homéroszi költemények, 1960

Homérosz
Az európai irodalom kezdetét két hatalmas elbeszélő költemény jelzi, az Íliász és az Odüsszeia. Az ókori hagyomány – több más jellegű alkotás mellett – mindkét eposz költőjének Homéroszt tartotta. Magáról Homéroszról semmi bizonyosat nem tudunk. Csupa fantasztikus elbeszélés szólt róla. Egyes források szerint vak énekes volt, s az ókori szobrászat is vak aggastyánnak ábrázolta.
Életéről csak legendák maradtak fönn.

Louis Braille

Braille egy Párizs közeli kis faluban született Coupvary-ban 1809. január 4-én. Három éves korában egy baleset következtében vesztette el a látását. Édesapja lószerszámkészítő műhelyében próbálgatta apja mesterségét, ami nagyon rosszul sült el. Egy lukak készítésére szolgáló éles szerszámmal játszott, amikor is megcsúszott és megsebezte a szemét. A seb elfertőződött, a fertőzés pedig hamarosan mind a két szeme világának elvesztését eredményezte. A sérülés folyományaképp egy teljesen új tanulási formulát kellett elsajátítania. Látása elvesztése után még további két évben a régi iskolájában maradt, amihez rendkívüli teljesítményre volt szüksége azonban ez is kevésnek bizonyult egy idő után, hiszen mindent nem volt képes csak hallás útján megtanulni. A dolgok azonban jóra fordultak. Tíz éves korában Louis egy ösztöndíjat kapott a Párizsi Vakok Intézetétől. Az elképzelésekkel ellentétben azonban itt is legfőképpen csak beszéltek a tanárok a diákokhoz. Az intézmény könyvtárában volt tizennégy darab terjedelmes könyv, amelyben domború, megemelt betűkkel volt írva a szöveg. Ámde ezeket nagyon nehéz volt „olvasni”, ezért a legtöbb diák köztük a fiatal Braille is figyelmetlen volt az oktatás során. Ezek után 1821-ben, egy bizonyos Charles Barbier – hivatásos katona- látogatta meg az iskolát. Barbier azért érkezett a tanintézetbe, hogy megossza a látásuktól megfosztott gyerekekkel a találmányát. Ez a találmány pedig nem volt más, mint, az „éjszakai írás”. Ez a rejtjeles írás pedig tizenkét domború pontból állt, amellyel a katonák a sötétben beszéd nélkülözésével oszthatták meg a fontos információkat a harctéren, vagy bármilyen más szorult helyzetben. A jelrendszer azonban nem terjedt el széles körben, tekintettel arra, hogy a kód megtanulása nehéz volt a katonák számára, de nem bizonyult kritikus feladatnak Louis számára. Braille a tizenkét pontot redukálta hatra, tizenöt éves korára pedig már egy kiforrott rendszert sikerült megalkotnia. Az első Braille-könyvet 1829-ben publikálta. Az írásjelek és számok konvertálásával azonban nem elégedett meg. A matematika és a zene szimbólumait is hozzáadta a vakok „ábécéjéhez”. A társadalom kételkedése nem befolyásolta a feltalálót abban, hogy diákjainak sikeresen tanítsa meg a Braille-írást. A diákok eredményesen tudták alkalmazni a tudást, ezzel csökkenteni tudták fogyatékosságukból adódó hátrányaikat. Ennek ellenére a Braille-írást nem tanították – kivéve természetesen a feltalálót- Louis Braille haláláig. A Braille-írás 1868-ban indult világkörüli hódító útjára, amikor egy brit kutató csoport – a Royal National Institute for the Blind (Királyi Nemzeti Intézet a Vakokért) alapítói- rá nem jött a jelrendszer hasznos és fontos mivoltijára.

Napjainkban gyakorlatilag minden országban használják a Braille-írást. A Braille könyveknek dupla oldalú lapjai vannak a helytakarékosság miatt. A Braille jelek segítik a vak embereket abban, hogy napra készek legyenek. Ami talán pedig a legfontosabb a látáskárosult emberek képesek írott módon függetlenül kommunikálni a tűvel nyomtatás segítségével.

Molnár Gábor

Vadász, gyűjtő. 1930-ban indult társaival amazóniai expedícióra, de társai megbetegedtek és hazatértek. Ő maradt, dolgozott a Ford Társaság kaucsukültetvényén, s a fizetségből gyűjtő utakat szervezett. 1932-ben egy gyutacsos doboz a kezében robbant fel, aminek következtében elvesztette szeme világát. Hazatérve vadászélményeit papírra diktálta. Összesen 24 kötete jelent meg milliós példányszámban.

Molnár Gábor 1908. december 2-án született Budapesten. Tizenegy éves volt, amikor pincér édesapja meghalt. Egy ideig „borfiúként” dolgozott, majd Pápára ment, ahol mezőgazdász képesítést szerzett. Képesítésével egy uradalomban gyakornokoskodott, amikor újsághír nyomán jelentkezett egy Észak-Brazíliába tervezett, többé-kevésbé amatőrökből verbuválódó expedícióba, melyet egy cipőbolt-tulajdonos finanszírozott a Magyar Nemzeti Múzeum erkölcsi támogatásával. A háromtagú csoport vezetője Horváth Elemér volt, a Molnár Gáboron kívüli harmadik tag Pusztai Lajos, aki anyagilag szerényen hozzájárult a költségek fedezéséhez.

Az ígéretes gyűjtőmunkát egy tragikus esemény félbeszakította. A véletlen folytán felrobbant a kezében egy megsemmisítésre szánt gyutacsköteg, és elvesztette szeme világát. Mindössze huszonhárom éves volt ekkor. Búcsút kellett vennie kedves Amazóniájától, és hazautazott. Három óriáskígyót hozott magával, egy az úton elpusztult, kettőt a pesti állatkertnek ajándékozott.

Nem hagyta el magát! A megélhetés kényszere íróvá avatta. Amazóniai emlékeit kezdetben újságcikkekben adta közre, majd 1940-ben megjelent első könyve: Kalandok a brazíliai őserdőben, melynek sikere után tucatnyi új könyv született. 1972-ben a brazil külügyminiszter vendégeként több hónapot töltött a dél-amerikai országban, erről számol be az Én kedves Amazóniám című könyvében.

Mert igazából mit is lehet tanulni Molnár Gábor könyveiből,életéből,munkásságából?
Három dolgot mindenképpen.
1. A természet szeretetét.Gabriel imádta a természetet,a vadont,Brazíliát.Bár vadászott és gyűjtött,de ne feledjük,hogy sokszor a létfenntartásához kellett mindez.Hiszen Magyarországról senki nem támogatta anyagilag.
2. Az emberek,más kultúrák tiszteletét.Molnár Gábor nem nézte le az ott élő embereket,caboclókat.Szerette,tisztelte,becsülte őket.Hányszor írta vadászkísérőiről,hogy “a három vadász ismét remekelt”.Áttért az ő életmódjukra.Igaz ez főleg szegénységének tudható be.Segített az ott élőkön,ahogy tudott.Hányszor írta könyveiben,hogy mikor maláriás emberekkel találkozott,adott a saját gyógyszereiből,kininjéből.Pedig neki is kevés volt.Ő nem nézte le az ott élő embereket,mint esetleg mások.És az ott élő caboclók ezt megérezték.Viszont szerették,tisztelték és becsülték Őt.Évtizedek múlva is emlékeztek rá.Legenda lett.Ő lett a fehér cabocló.
3. A harmadik dolog,amit lehet tanulni Tőle,az a kitartás,a soha fel nem adás.Molnár Gábor attól,hogy egész hátralévő életére elvesztette szeme világát,nem lett öngyilkos.Nem lőtte főbe magát,nem ugrott a Dunába;mint esetleg sokan tették volna.Nem.Ő számot vetett életével,húzott egy vonalat és egy új,egy másik életet kezdett élni.Nem adta fel!!Egyszer még visszatért Brazíliába és háromszor járt Mongóliában.Vajon hány vak ember csinálná ezt meg??? Csak az igazi megszállottak.Megmutatta,hogy sérülten is lehet értelmes életcélokat találni és küzdeni értük.Az Ő élete és munkássága példát adhat mindannyiunknak.Nem keseregni kell,siránkozni,mert az nem vezet sehová.Attól még nem lesz jobb az életünk.A problémák azért vannak,hogy megoldjuk őket,és nem azért,hogy elfussunk előlük.Pozitívan kell gondolkodni.Minden dologból a pozitívat,a jót kell kihozni és nem a rosszat.Ezt persze könnyű mondani,de akkor is erre kell törekedni.(Attila molnargabor.freeblog.hu)

Az óriáskígyók földjén Észak-Brazíliában, a Jatapu folyó mellékét járja be a szerző hűséges és tapasztalt vadásztársaival, Abilióval, Juannal és Klementinóval. Ezernyi érdekességet, de legalább annyi veszélyt rejt a folyó, a folyóparti mocsárvilág és a dzsungel, mely érzékletes, érdekfeszítő leírásokban elevenedik meg a regény lapjain. Miközben az életveszélyes kalandoktól sem félve jaguárra, óriáskígyóra, kajmánokra vadásznak hőseink, a szerző arról is beszámol, hogy tudóshoz méltó szenvedéllyel és érdeklődéssel gyűjti össze a dzsungel gazdag, színpompás növény- és állatvilgának egy-egy érdekes példányát, egzotikus virágokkal, különös lepkékkel és bogarakkal gazdagítva gyűjteményét. A meglepő, fordulatos kalandokban bővelkedő élménybeszámolóban az őserdőben élő emberek történelméről, hétköznapi életéről is olvashatunk: a fehér telepesek – festőművész, fogorvos, gazdag, önző kereskedő – és az őslakosok közötti kapcsolatról szóló humoros vagy szomorú történetek kapcsán.

A kígyóméreg ellenszérumának megalkotójától, a nehéz körülmények közül feltörő tudósról, Vital Brazilról szól Molnár Gábor “A dzsungel doktora”c. könyve. A tudományos munka, a maradisággal, babonával vívott harc eseményei mellett a brazil tudós életrajza alkalmat adott Molnár Gábornak arra is, hogy Brazília történelmének egy érdekes szakaszát, a rabszolgafelszabadítást közvetlenül megelőző időket és a rabszolgafelszabadítást bemutassa. – Emelett természetesen a regény lapjain az olvasó ismét eljut a dzsungelba, s számos érdekes esemény tanúja lesz. Találkozik a dzsungel embereivel, ismerkedik a zöld pokol állatvilágával, elsősorban a mérgeskígyókkal, amelyekkel Vital Brazil szinte gyermekkorától kezdve hivatottan foglalkozott. Megismeri a híres Butantan Intézet munkáját, ahol Brazil élete javát töltötte. Az izgalmas részletekben bővelkedő életrajz így ismeretterjesztő feladatot is ellát.

Vadász, gyűjtő. 1930-ban indult társaival amazóniai expedícióra, de társai megbetegedtek és hazatértek. Ő maradt, dolgozott a Ford Társaság kaucsukültetvényén, s a fizetségből gyűjtő utakat szervezett. 1932-ben egy gyutacsos doboz a kezében robbant fel, aminek következtében elvesztette szeme világát. Hazatérve vadászélményeit papírra diktálta. Összesen 24 kötete jelent meg milliós példányszámban.

Ray Charles

Ray Charles – afroamerikai zongorista, énekes. A jellemzően amerikai zenei stílusok gyakorlatilag mindegyikében (dzsessz, soul, rock and roll, gospel, blues, rhythm and blues) maradandót alkotott.

Ray Charles Robinson 1930. szeptember 23-án született a georgiai Albanyban. Egészen kicsi korától kezdve rajongott a zenéért, már ötéves kora előtt elkezdett zongorázni tanulni. Később egy sor tragikus esemény változtatta meg örökre az életét. Először végignézte, ahogy fivére vízbe fulladt egy balesetben, melyért Ray önmagát okolta. Nem sokkal ezután fokozatosan elveszítette látását, és hétéves korára teljesen megvakult. Anyja azonban ragaszkodott hozzá, hogy hallására támaszkodva megtanuljon tájékozódni a világban. Sosem használt botot, vakvezető kutyát vagy bármilyen más segédeszközt, mert ezeket a függőséggel azonosította.

Anyja abban bízott, hogy jobb jövőt biztosíthat Ray számára, ezért a 160 mérföldnyire levő St. Augustine nevű vakok iskolájába küldte ahol a braille-írás segítségével sajátíotta el a muzsikálást. Ám édesanyja az iskolai évek alatt meghalt az így Ray teljesen egyedül maradt a világban. Elkezdett zenét írni kis észak-floridai klubok, tánctermek és bárok számára. Első kislemeze 1949-ben jelent meg. Életének ebben az időszakában kezdett heroint használni.

Az ötvenes évek elején különböző stílusokat ötvözve vált igazán népszerűvé. Az 1960-as években polgári jogi aktivista lett. Korábban is tapasztalta turnéi során az afro-amerikai művészek és közönség igazságtalan megkülönböztetését, most pedig ő lett az első művész, aki határozottan elutasította, hogy szegregált klubokban játsszon. Szintén ebben az időszakban vált egyre kaotikusabbá a magánélete, házasságát megingatták az állandó hűtlenségei. 1965-ben heroin birtoklásért letartóztatták, és ez rádöbbentette, hogy kábítószer függősége veszélyezteti karrierjét és a zenét, melyet annyira fontosnak tartott. Elhatározta, hogy véget vet a két évtizedes romboló szenvedélynek, és bevonult egy rehabilitációs kórházba. Vágya, hogy folytathassa a zenélést, mindennél erősebbnek bizonyult. Soha többé nem nyúlt heroinhoz. Folytatta a turnékat, és több mint 200 koncertet adott egészen addig, amíg májbetegsége végül le nem lassította munkatempóját.

Ray Charles pályája során 12 Grammy-díjat kapott, valamint 1988-ban Grammy Életműdíjat. A toplistákon 76 dala szerepelt, és több mint 75 albumot adott ki. Sosem feledte gyökereit, vagy azokat az akadályokat, melyek pályáján vártak rá. Több mind 20 millió dollárral segítette a feketék oktatását, a művészetet és a jótékonysági munkát. 2004. június 10-én hunyt el, 73 éves korában.

Megnyílt a Ray Charles emlékkönyvtár
Ray Charles emlékkönyvtár nyílt csütörtök este az Egyesült Államokban, Dél-Kaliforniában a legendás zenész születésének 80. évfordulója alkalmából.
2010. szeptember 24. péntek 22:50 – HírExtra

Az intézmény abban az épületben található, amelyet az 1960-es évek elején Charles építtetett, hogy stúdiója és irodája legyen. A könyvtár leginkább egy interaktív kiállításra hasonlít, a látogatók megnézhetik Ray Charles zongoráját és szaxofonját, mikrofongyűjteményét, és olyan leveleket, amelyeket például George W. Bushtól, Bill Clintontól és Johnny Cashtől kapott.

A vak művész életét és karrierjét bemutató gyűjtemény mellett a könyvtárban egy keverőpult is megtalálható, ahol a rajongók elkészíthetik kedvenc Ray Charles daluk saját változatát, illetve berendeztek egy karaoke szobát is, ahol a 2004-ben elhunyt dalait énekelhetik a vállalkozó szellemű látogatók.

A könyvtár fő célja, hogy olyan hátrányos helyzetű kisgyerekek is részesülhessenek zenei nevelésben, akiknek a művészeti oktatás nem szerepel tantervükben. Éppen ezért az intézmény egyelőre csak általános iskolások számára tart nyitva, a szélesebb közönség jövő évtől látogathatja majd a könyvtárat.

Stevie Wonder

Amerikai énekes, zeneszerző Eredeti neve: Steveland Morris.

1950. május 13-án született Michigan államban, és mint a nemlátók többsége, ő is a hangokban, a zenében kereste és találta meg a világ teljességét. Nyolc éves korában már mesterien zongorázott. A Motown kiadó utazó revüiben szerzett koncerttapasztalatot, izgalmas énekes-hangszeres előadóként hamar szerzett hírnevet magának.

Amikor 1963-ban első lemezfelvételét készítette, még csak 13 éves volt. Gyermeki mivolta ellenére kivételes zenei tehetsége nyilvánvaló volt minden, zenéhez értő számára.

Első sikere az élőben felvett Fingertips, amelyen pattogó rézfúvós kísérettel hangzott fel sietős éneke és szájharmonika szólója. A hatvanas évek közepétől világslágerek sorát készíti, amelyek legnagyobb részét ő maga írja, a többit pedig elképesztően széles körből válogatja. 1970-ben az Egyesült Államokban a legjobb soul előadó díjat kapja. A nyolcvanas évek közepére az egyik legkeresettebb szerző, aki addig több mint 300 platina és gyémántlemezt gyűjtött be. A legtöbbször díjazott művészek közé tartozik. 1974 és 1998 között tizennégy Grammy díjat kapott. 1982-ben érdemes művész Amerikában. Együtt dolgozott a szakma legnagyobb nevű előadóival és 1989-ben bejutott a Rock Dicsőség Csarnokába. Életútja és karrierje jóformán töretlen.

Egy világtalan énekes 57 éve

Első lemezfelvételét 13 évesen készítették el. Gyerekként belecsöppent a zenészek furcsa és kusza világába, amiből ő maga, semmit sem láthatott. Stevie Wonder ugyanis, születése óta vakon él.

A világ teljességét a zenében találta meg, amiben sokszor még azok is felfedezhetnek egy egészen új világot, akiknek semmi bajuk nincs a látásukkal. Szívből énekel színes dalokat, egy színes bőrű férfi, hogy zeneízlésileg sokszínű közönségének valami újat mutasson. Például azt, hogy a vak is vezethet világtalant, és olykor-olykor a zene minden hontalan számára menedéket nyújt. Hogy mi a titka Stevienek? A szemüveg, a zongora, egy jól megírt dalszöveg és persze a hang, amit kiereszthet a torkán. Ez a torok éppen ma lett 57 éves.

Nézzünk egy kicsit utána, honnan is kezdte pályafutását a nagy és utánozhatatlan Stevie Wonder!

Nyolc éves korában már mesterien zongorázott. A hatvanas évek közepétől világslágerek sorát készítette el, amelyek legnagyobb részét ő maga írta, a többit pedig elképesztően széles körből válogatta. 1970-ben az Egyesült Államokban a legjobb soul előadó díjat kapta. A nyolcvanas évek közepére az egyik legkeresettebb szerző lett, aki addig több mint 300 platina és gyémántlemezt gyűjtött be. A legtöbbször díjazott művészek közé tartozik. 1974 és 1998 között tizennégy Grammy díjat kapott.

Együtt dolgozott a szakma legnagyobb nevű előadóival és 1989-ben bejutott a Rock Dicsőség Csarnokába. Életútja és karrierje jóformán töretlen. Az első komolyabb nehézséggel akkor találta szemben magát, amikor gyermekhangja átváltott a felnőttes-férfihangra. Szerencséjére a mutálási periódus nem tartott soká.

És ha igazán át szeretnénk élni Stevie Wonder helyzetét, akkor a zenéjét becsukott szemmel hallgatjuk végig.

A humorérzéke sem utolsó. Egy riporter megkérdezte tőle: – Nem zavarja Önt, hogy vak? A válasz: – Nem. Az sokkal jobban zavarna, ha néger volnék. :D DDDD

Tényleg van neki humora :)

Vak zongoraművész

Érdi Tamás
1979-ben született, s koraszülöttként, egy hibás inkubátor kezelés következtében elvesztette a látását. Zenei érdeklődésére hamar felfigyeltek. Tanárai Becht Erika és

Kollár Zsuzsa egy speciális módszerrel ‘láthatóvá’ teszik számára mindazt, ami a kottában található, s amelyet az Ő saját művészi elképzelése követ. 8 évesen a Vigadóban lépett először pódiumra. 15 éves, amikor a Tavaszi Fesztiválon nagy sikerrel eljátssza Vásáry Tamás vezényletével Mozart: A-dúr zongoraversenyét, melyet a
d-moll, az esz-dúr kétzongorás, és a c-dúr zongoraverseny követ. A koncertsorozatok eredményeként, 19 éves korára megjelenik két Mozart CD-je, ugyancsak a ‘mester’, Vásáry Tamás irányításával. Kroó Tanár Úr figyelme és rendszeres kritikai elismerése, nagy lendületet ad rendkívüli munkájához. 17 éves, amikor Moszkvában első helyezést ér el a Louis Braille Nemzetközi Zongoraversenyen, majd felvételt nyer a Bécsi Zeneakadémiára, ahol Joó Imola tanítványa. Alig 20 éves, amikor két Mozart CD -je Kanadában is megjelenik, és nagy sikert arat. 2002-ben a Torontói Royal Conservatorium ösztöndíjasaként művészdiplomát szerez Leon Fleisher tanítványaként. Torontói tanulóévei alatt játszott a Torontói Szimfonikusokkal, fellépett a Carnegie Hallban, valamint a Lincoln Centerben, és Floridában a Vienna Mozart Orchestrával. 2002 óta részt vesz Rév Lívia mesterkurzusain Párizsban. Napjainkban rendszeresen koncertezik a világ különböző pontjain.

2003-ban megjelenik Schubert CD-je, amiért komolyzene-kategóriában Gundel-díjjal jutalmazzák. 2004-ben pedig Chopin CD-je lát napvilágot, amiért a LIONS Klubok Országos Szervezetétől Nívó-díjat kapott. Szólólemezei a Hungaroton gondozásában jelennek meg. 2005 februárjában, a Művészetek Palotájában nagy sikert aratott koncertje DVD-n is megjelenik. 2006-ban megjelenik harmadik kiadásban Mozart CD-je, majd Bartók, Liszt műveivel új szóló lemeze. 2006-ban háromezer embernek játszik Varsóban a híres Chopin szobor alatt. Moszkvában 2007-ben a Spivakov Alapítvány meghívására szólóestet ad a Gyerekek a terrorizmus ellen című nemzetközi zenei fesztiválon. 2007 decemberében hatodik alkalommal, ezúttal Debussy és Liszt műveket játszik a Művészetek Palotájában.

Még zúg a vastaps, amikor édesanyja a zongorához sétál, hogy fiát a színfalak mögé segítse. A művész ugyanis nem lát. Egy rosszul beállított inkubátor miatt születése óta vak. Most 29 éves, s eddig 23 országban koncertezett. Fellépett egyebek közt a New York-i Carnegie Hallban, számos CD-je arat sikert itthon és külföldön, szabadtéri koncertjein gyakran több ezer fős közönség előtt játszik. 2008-ban Junior Prima-díjat kapott.

Érdi Tamás Chopin- és Liszt-műveket szólaltatott meg. Estjének akkora sikere volt, hogy jövőre visszavárja a hangversenyterem – ZH fotó: Pezzetta Umberto

De kanyarodjunk vissza a zsinagóga színpadára, ahova még többször vissza kell jönnie Érdi Tamásnak, a közönség ugyanis ünnepelni akarja kedvencét, s azt a teljesítményt, ami sokak szerint a lehetetlennel határos.

Ötévesen kezdett zongorázni, három évvel később már koncertet adott.

- Miként fedezte fel magának a zongorát? – tudakoljuk tőle a fellépés után, amikor szüleitől körülvéve letelepszik a volt zsinagóga társalgójában. Balján édesanyja, Érdi Szabó Márta, akit a Cimbora című kedvelt gyerekműsor szerkesztőjeként ismer a fél ország, jobbjára pedig hamarosan befut az apa, Érdi Sándor, aki a Stúdió című kulturális műsorral ültetett bennünket a képernyő elé csaknem két évtizedig. De most Tamásé a szó.

- Egész kicsi voltam még, amikor a vörösberényi házunkban rátaláltam kántortanító dédapám öreg zongorájára – feleli. – Ezzel nagyjából el is dőlt a sorsom. Már gyerekként lenyűgöztek a hangok, mindenben a zenét kerestem. A madarak dalában felfedeztem Chopint, de a villamos hangját is zeneként hallgattam.

Érdi Tamás és édesanyja, Érdi Szabó Márta – ZH fotó: Pezzetta Umberto

- Nemrégiben a Leeds-i Nemzetközi Zongoraversenyen bekerült a világ 33 legjobb zongoristája közé. Kedveli a versengést, vagy inkább a koncertpódiumon érzi magát otthon?

- Egyértelműen az utóbbi. A torontói professzorom, Leon Fleisher egyébként is azt mondta, a verseny a lovaknak való, nem a zenészeknek. Azért persze hatalmas élmény volt. A zsűriben találkozhattam Bashkirovval, aki avval búcsúzott tőlem, ingyen vehetek részt bármelyik mesterkurzusán. Technikailag fergeteges volt a mezőny, az ázsiaiaktól meg is kérdeztem, mennyit gyakorolnak. Azt felelték: amíg esznek és alszanak, addig nem. A briliáns technika azonban önmagában még nem zene.

Tényleg, vajon hogyan megy bele az a sok érzelem az ember ujjaiba? Nála különösen illő e kérdést feszegetni, hiszen köztudomásúlag felkavaró a játéka. De mitől válik azzá, míg egy másik zongorista interpretációja steril marad? Holott a darab ugyanaz, a billentyűk, a hangok ugyanazok.

Tamás csak hümmög, aprókat nevet. Valószínűleg fogalma sincs a válaszról. Játékmódja ugyanis egyéniségéből fakad, nála ez a zongorázás egyetlen természetes módja.
- Több mestere is azt mondta, Tamás olyasmit tud, amit nem lehet megtanulni. Ez alighanem a tehetség… – segíti ki édesanyja.

- Bécsben és Kanadában tanult. Miért nem itthon?

- Nem vették fel a Zeneakadémiára. Azt mondták túlkoros… – reagál az édesanya. – A Bécsi Zeneakadémiára mégis dupla pontszámmal került be. Művészdiplomát 2002-ben szerzett a Torontói Royal Conservatórium ösztöndíjasaként.

- Miként tanulja meg a darabokat? Hallás után? Vagy léteznek Braille-kották is?

- Léteznek, de kevés van belőlük és néha pontatlanok – feleli a művész. – A hallás utáni tanulás pedig azért nem célravezető, mert abból csak másolás lesz, azt az előadásmódot venném át, ami a mintául szolgáló előadó sajátja. Az pedig nem az én produkcióm. Kezdetben úgy tanultam, hogy a tanárom lejátszott egy részt mondjuk egy Mozart-darabból, és megkérdezte, na, te hogyan folytatnád… Gyakorlatilag újrakomponáltatták velem a darabot, amit eközben meg is tanultam. Ez azonban a múlt, hiszen egy Bartók-művet már nem lehet kitalálni, nem működik a módszer. Egy ideje úgy tanulunk, hogy elmagyarázzák számomra a pontos kottaképet. Aprólékosan leírják a hangjegyeket, a jelöléseket, a dinamikát, a frázisokat. Amikor már jól a fejemben van a szűz kotta, több előadótól is meghallgatom a darabot, hogy kialakulhasson a saját elképzelésem.

- Tehát a szemet kihagyva az agyba ültetik a kotta grafikai képét?

-Igen.

- Azért ehhez elég speciális memóriára van szükség…

- Lehet, de működik. Amit így megtanulok, azt nem felejtem el. Muszáj is észben tartanom, hiszen a kottát nem lapozhatom fel…

Mára 12 zongoraverseny van a fejében, nem beszélve a temérdek egyéb darabról. Ez talán csak úgy lehetséges, hogy őbenne más, mélyebb lenyomatot hagynak a zeneművek, mint a látókban. A darabok a bensőjévé válnak, áthatják minden porcikáját, zsigerét, izmát. Bólogat, nem járok messze az igazságtól.

–Olyan ez, mint amikor a színész nem csak a szövegre és a súgóra hagyatkozik, hanem saját magából építi meg a karaktert szolgál egy értelmező párhuzammal.

- Mi van a zenén túl, mi érdekli még?

- Nagy kedvencem a történelem és az irodalom, talán már száz regényt is elolvastunk. Édesapám minden este hangszalagra mond regényeket, amiket aztán bármikor elővehetek. Most éppen Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című háborús könyvénél tartunk, de olvastuk már az Elfújta a szélt, Verdi életét, az Iliászt. Tolsztoj Háború és békéje 32 kazettára fért fel…

- A szülőkről is halljunk friss híreket. Hogy s mint ma?

- Hál’ istennek nagyon jól, mert főfoglalkozásban mi vagyunk Tamás szülei – arat sikert Érdi Sándor summázata. – Ez elképesztően jó érzés, de teendőkkel, rengeteg szervezéssel jár, hiszen ehhez a teljesítményhez meg kell teremteni a feltételeket is.

- Amellett, hogy tanít a szegedi egyetemen s a Duna tévé kuratóriumának elnökségi tagja, ő felel Tamás élelmezéséért.

- Igen, imádok piacra járni, imádok főzni. Tamás amúgy igényes kuncsaft, de egy narancsos kacsával vagy zúzapörkölttel bármikor le lehet venni a lábáról.

A televíziózás mai viszonyai közé egyikük sem vágyik vissza, Mártának azonban hiányzik egykori munkája.

- Nagyon rosszul tűröm, hogy a gyerekeknek ma nem kínálnak értékes műsort. Nyilván, mert ebben nincsen pénz… A Cimbora folytat még némi utóvédharcot a Duna Televízióban, bár fillérekből gazdálkodik. De végül is él, s a maga 36 évével állítólag Európa legrégibb gyerekműsora. Kár, hogy a tévé vezetői nem voltak jobb cimborák.

Harmincéves születésnap
A közeljövő koncertjei? November 19-én Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban ad születésnapi koncertet, akkortájt lesz 30 éves. A vendégek közt Vásáry Tamás, Kocsis Zoltán, Keszei Bori és Törőcsik Mari is ott lesz. Fellép még idén Markó Iván balettműsorában a Művészetek Palotájában, jótékonysági hangversenyt ad Pécsett, Nyíregyházán és Szabadkán, s jövőre, a Chopin évben nagyon várja Lengyelország. A sok program közt majdş elfelejtik, hogy 2010-re meghívást kapott Washingtonba, a Kennedy Centerbe is…